esküvőnkLesz.hu: Ingyenes esküvői weboldal és esküvő magazin

Házasság a pszichológus szemszögéből

Mai világunkban egyre kevesebben jutnak el a „boldogító igen” kimondásáig, sőt sokan, a házasság, mint lehetőség megfontolását is távol tartják maguktól.

Az éves statisztikákat böngészve azt látjuk, hogy a II. világháború óta drasztikusan csökken a házasodási kedv (1949-ben 107820, 2007-ben 40842 házasságkötést regisztráltak), és ezzel párhuzamosan növekszik az élettársi kapcsolatban élők száma, és azok száma is, akik a szingliséget, vagy egyéb alternatív kapcsolódási formát „választanak” életformául.

Sokszor halljuk a pároktól, hogy „a papír nem jelent semmit”, „nem a házassági szerződéstől fogjuk szeretni egymást”, „a házasság egy elavult intézmény”, vagy hogy „mi ugyanazok vagyunk házassági papírral, és anélkül is”. De vajon valójában így van ez?

Nos, a válasz egyértelműen nem. Anélkül, hogy bármelyik életformát elítélnénk, egyszerűen annyit mondunk, a házasság más. Lélektanilag (is) más.

Papír nélkül hiányzik a döntés és az ehhez vezető külső-belső  munka, hiányzik a fogadalom, ami az elköteleződés ünnepi pecsétje, és hiányzik a rítus, ami átvezet és átemel egy új létélménybe, a „házas létbe”, amit persze eztán kell örömmel és tartalommal megtölteni. A házasodás a bizonyosság és biztonság érzését adja, még akkor is, ha ez az érzés néha törékenynek és múlandónak bizonyul. Egy fontos állomás és kapu az ember életében, ami a valahová megérkezés jóleső érzésével jár, még akkor is, ha kételyek és kérdések kísérik is az embert ezen az úton. Mert mégiscsak kimondják: Én téged választottalak, veled akarom élni az életemet. A házasság ennyiben más, ennyivel több.

Mi sem bizonyítja ezt a másságot jobban, mint az a rövid beszélgetés, aminek a minap részese voltam. A lépcsőházban összefutottam egy fiatalemberrel, és megkérdeztem tőle, hogy meggyógyult-e a felesége. Mire ő azt válaszolta: „ja, ő nem a feleségem, csak együtt élünk.” Hogy ez jogi, gazdasági vagy pszichológiai (érzelmi) „csak”, csak ők tudják.