esküvőnkLesz.hu: Ingyenes esküvői weboldal és esküvő magazin

A sminkelés története, a középkortól a 20. századig

A középkorban a sokszor, már túlzott vallásosság ellenezte a szépítkezési szokásokat, a  nők titokban művelték.

Divat volt az igen halvány (szinte halálosan sápadt) bőrszín; csak a száj volt pirosra festve, a szemöldök fekete színnel kihúzva, formázva. A divatos magas homlokot úgy érték el, hogy a hajszálakat kihúzogatták vagy egyszerűen leborotválták a homlok tövében.  A nemesség a haját még arany színűre is festette.

  A reneszánsz korban szintén divat volt a fehér bőr, a magas homlok, de már több pirosítót használtak az arcon, valamint erősebb színnel festették ki az ajkakat, a szempillákat és a szemöldököt fekete színnel tették hangsúlyosabbá. 

A barokk és a rokokó idején még mindig  a fehér arc, élénk piros orcák és az apró piros száj volt a divat. Gyakoriak voltak a szépség pöttyök, melyeket azért használtak, hogy elfedjék a mosakodás hiányából származó bőrhibákat.

A Napkirály udvarában senki sem mert smink nélkül megjelenni, sőt, még alváshoz is festették magukat az emberek! A pirosító olyan nagy mennyiségben fogyott, hogy már azt tervezték, adót szednek  utána!

A francia forradalom teljes változást hozott a divat világába, így a szépségideál is megváltozott.  A természetesség iránt megnőtt az igény: az antik görög világ volt a minta.

A nőket az egyszerűség jellemezte: rövid göndör, barna haj,  fehér bőr, sminktelenség.

Romantika: A XIX. században használták a legkevesebb festéket. A kor szépségideálja: a betegesen halvány arcú, szomorú szemű, melankolikus nő volt.  Különböző növényekből készült folyadékokat ittak, s cseppentettek szemükbe, melytől kitágult a pupilla, fokozva a kísérteties megjelenést. A szemkörnyéket feketére árnyékolták, szemöldöküket megvastagították, púderezték arcukat.

További cikkek: